138/1. A viaszhenger üzenete — A megszokott eljárásrend

A viaszhenger halk sercegéssel pörgött fel a sárgaréz tölcsér alatt. A gőzvezeték folyamatos sziszegését egy kimért, ünnepélyes és meglepően udvarias férfihang törte meg, amely láthatóan nem vett tudomást a szervizakna nyirkos sötétjéről.
– Tisztelt II. osztályú élő adattároló egység! – recsegte a gramofon. – Tájékoztatjuk, hogy a napi szorongási kvóta feldolgozása zökkenőmentesen megtörtént. Kérjük, tegye szabaddá gyökérzetét a délutáni minőségellenőrző és kondicionáló ciklushoz. A rendszeres nedvességcsere a hivatali közjólét záloga.
Az Antikvárius gallyai feszülten megdermedtek. Remélte, hogy ha mozdulatlan marad, a gépezet puszta statisztikai tévedésnek tekinti őt. A gőzcsövek mögül azonban egy finom kidolgozású fémkar nyúlt ki, és száraz, szinte gyengéd mozdulattal egy apró porceláncsészét illesztett a legalsó törzselágazása alá.
A csészébe lassan, ritmikus cseppekben gyűlni kezdett az elszivárgó tölgyfaesszencia. Minden egyes csepp beesésekor halk fémkattanás visszhangzott a falakban, mint egy végletekig pontos, fáradhatatlan számláló. Semmi erőszak nem történt; a folyamat a bürokratikus délutáni teázások megszokott, gépies nyugalmával zajlott.
A folyosó végén ekkor kattant a zár. A falba épített kis kiszolgálóablak lassan felemelkedött, s a homályos nyílás mögött egy újabb, ismeretlen elágazás sejlett fel.