137/5. A modulált rezonancia — A szellőző rácsa

A főnyomócső zakatoló lüktetése azonnal átjárta a terrakotta cserép falát. Az Antikvárius gyökérzete nem a megszokott földnyugalmat tapasztalta meg, hanem a nehéz, gőzcsiszolta mechanikai ritmust, amely percenként százhúsz ütéssel rázta meg a legkisebb hajszálgyökereket is. A levelek kezdetben riadtan rezegtek, de a fás szár meglepően gyorsan felvette a fémcső sajátrezgését.
A szomszédos telegrafikus elosztótábla rézkábelei sercegve továbbították a hálózati üzeneteket. A magas feszültségű impulzusok, ahogy áthaladtak a növényi szövettel érintkező bilincseken, fura átalakuláson mentek keresztül. A hivatali sürgönyök nyers adatsorai a nedvkeringés szűrőjén fennakadva teljesen elveszítették szigorú bürokratikus élüket.
A szerviztechnikus elégedetten bólintott a szűk szervizakna félhomályában, és krétaásvánnyal határozott pipát tett az acéllemezre. A mérések szerint a rezgéscsillapítás tökéletesen működött: a telegrafikus mutatók kilengése végleg megszűnt. Arról azonban a műszerésznek sejtelme sem volt, hogy a gőznyomás nem elnyelődött a terrakottában, hanem kódolt üzenetekké alakítva szivárgott lefelé a hálózatban.
A csővezeték mélyén, egy rég elfalazott járathoz vezető szellőzőrács mögött hirtelen megszólalt egy tompa rézcsengő.