137/2. Az archivált nedvkeringés — A másodlagos besorolás

A réztáblás gyűjtőkocsi közvetlenül az Antikvárius terrakotta cserepe mellett állt meg. A két finom küllős kereke még tett egy fél fordulatot, mielőtt a tengelyfék halk sziszegéssel rögzítette volna. A kishivatalnok szertartásos mozdulattal lehajtotta a kocsi rekeszes fedelét. Odabent nem metszőollók vagy ápolási szerek feküdtek, hanem tucatnyi, viasszal lezárt üvegcső sorakozott, melyek mindegyikében sötét, szurokszerű folyadékban lebegő réztekercs úszott.
– A felülvizsgálat második fázisa: a nedvkeringés archiválása – jelentette ki a hivatalnok, miközben egy hosszú, vékony sárgaréz pipettát halászott elő a táskájából. – A Központi Elosztó legfrissebb távirata szerint Ön kiemelkedő rezonanciát mutatott. Ez bürokratikus szempontból örömteli: a kötelező gallyazást elhalasztják, és átmenetileg II. osztályú adattároló főkellékké léptetik elő.
Az Antikvárius megpróbálta óvatosan megmozdítani a faág-karját. A bőre alatt futó fémhuzalok kellemes, langyos vibrálást közvetítettek. Úgy tűnt, a hivatali átsorolás végre kedvező fordulatot vesz: a II. osztályú adattároló rang a szabályzat szerint kevesebb nyeséssel és kétszeres tápoldat-fejadaggal járt.
A kishivatalnok azonban ahelyett, hogy a gyökérzethez nyúlt volna, az egyik szurokfolyadékos üvegcsövet óvatosan az Antikvárius törzséhez illesztette. A hideg üveg érintésére a fás szövetszerkezet finoman megrepedt, és a cső alján lévő apró rézkampó automatikusan rászorult a főérre.
– Egy apró adminisztratív előleg – tette hozzá a hivatalnok, és a munkanaplóba újabb pecsétet nyomott. – A Központ csatornája mostantól közvetlenül méri a sűrűséget. Kérem, ne mozduljon, amíg a folyadék el nem éri a fekete rovátkát.
A folyosó sötétjéből ekkor egy lassú, mély harangszó csendült fel, mintha egy alagsori óraszerkezet nehéz ingája indult volna be.