137/1. A bronz nehezék rejtélye — A hálózati sürgöny

A porlepte bronz nehezék még kétszer megpördült a csiszolt kőlapon, mielőtt elakadt volna a terrakotta cserép pereménél. Az Antikvárius óvatosan megpróbálta megmozgatni a bokáját, de a föld alatti huzalok szorosan a humuszhoz rögzítették. A sárgaréz fülhallgatóból, amely még mindig a merev ággá vált karján csüngött, száraz, pattogó zümmögés áradt.
A kishivatalnok, mintha mi sem történt volna, hátralépett, összehajtotta a rézkapcsos hálózati naplót, és kényelmesen nekidőlt az iktatópultnak. Meglassult, megszokott mozdulatokkal egy apró csipesszel kiemelte a bronz nehezék mélyedéséből a benne rejtőző, csavart réztekercset.
– Első osztályú impulzus – jegyezte meg kimérten, miközben a tekercset a csarnok falán végigfutó vékony pórussínbe illesztette. – A Központi Elosztó sürgős adategyeztetést kér a raktárkészlet állapotáról. Kérem, szíveskedjék a gyökérzetével továbbítani a hálózati nyugtát.
Az Antikvárius bizonytalanul megrezegtette a hajtókáján lévő tölgyfalevelet. A lábujjain futó rézszálak azonnal válaszoltak: halk, ritmikus kattogással továbbították a jelet a humusz mélyébe. A padló alól a csatornahálózat hűvös huzatával együtt egyenletes, fémes kattanás érkezett, jelezve a sikeres átvitelt.
A folyosó végén lévő nehéz tölgyfaajtó ekkor résnyire kinyílt, és a homályból egy réztáblás gyűjtőkocsi csikorgott elő a kőlapokon.