135/7. A fűrészáru minősítése — A facsemete-besorolás

A csúszda simára gyalult fenyődeszkái egy tágas, gyantaillatú csarnok görgős sorsolóján értek véget. Az Antikvárius zökkenve landolt a vastag fűrészporrétegen, épp egy rakás tölgyfagerenda és egy adag még nyers, pántolatlan hordó abroncsa között. A háta mögött sziszegve záródott be a csapóajtó, végleg kizárva a fenti világ világítását.
A mennyezetről alálógó, sárgaréz mérőlécek azonnal alásüllyedtek. Egy mechanikus tolómérő precíz kattanásokkal mérte fel a törzsét, a vállszélességét és a zakójára varrt tölgyfa gomb átmérőjét. A szerkezet nem kímélte a tartását: a fogasléces fémkarok szárazon végigtapogatták a végtagjait, mintha nemkívánatos görcsöket vagy belső korhadást keresnének az anyagon.
– Nyújtott törzsű, B kategóriás fenyő-tölgy hibrid – harsogta a falból kiálló tölcsér száraz, hivatalos hangon. – Csomók száma: elhanyagolható. Kéregarány: harmincegy százalék. A felületi csiszolás és szárítás azonnal megkezdhető.
Az Antikvárius tiltakozva emelte fel a kezét, hogy rávilágítson a mérés nyilvánvaló tévedéseire, ám a padló alatti szállítószalag újból meglendült. A pálya szélén egy hatalmas, rézlemezekből szegecselt gőzkefe fordult felé, miközben a távolból felberregett egy körfűrész magas frekvenciájú, éles hangja. A lakkillatú homályban egy széles, fekete szurokkal teli ecset emelkedett lassan a magasba.