135/8. A minőségellenőrző csatorna — A felülvizsgálati eljárás

A megriadt Antikvárius hirtelen mozdulattal behúzta a nyakát, és zakója gombját elfedve lehasalt a szállítószalag görgői közé. A feje felett süvítve csapott át a nehéz, fekete szurokba tunkolt ecset, s a sűrű anyag végigfröcskölte a fémvezetőket. A rendszer az akadályoztatást látva azonnal vészjelzést adott le: a sárgaréz tölcsérből gépies sípolás törte meg a csarnok moraját.
– Rendellenes tömörség a szállítópályán! – reccsent a hangszóró. – A nyersanyag nem egyenletes formájú. Kézi átsorolás és felderítő mintavétel szükséges a C-3-as szektorban.
Mielőtt az Antikvárius bármit reagálhatott volna, a csúszda alatti acélrács nagy csattanással felnyílt, s ő a sötét, mélyben futó mellékcsatornába zuhant. A zuhanás csillapításáról egy rugalmas, friss faforgáccsal teli tárolórekesz gondoskodott. Amikor kábultan feltápászkodott, és megtörölte pápaszemét, észrevette, hogy a helyiség nem a megmunkáló, hanem a minőségellenőrző osztály közvetlen előtere volt.
A terem közepén egy hatalmas, rézlemezekkel borított leltározó asztal állt, melyen apró, számozott facsipeszek rendeztek oszlopokba különféle felcímkézett mintákat. Az asztal túlsó végéből egy rugós mechanikával hajtott, fémvázas írófej fordult az érkező felé, golyóstollal a csipeszében.
– A besorolás felülvizsgálat alatt – jelentette ki a falba épített sárgaréz óramű. – Kérjük, mutassa fel a törzskönyvezett származási bizonylatot.
Az Antikvárius a belső zsebéhez nyúlt, ahol azonban az egyetlen hivatalos irat helyett csupán egy szál elszáradt tölgyfalevelet talált.