133/4. A küszöb alatti küldemény — A hivatalos visszajelzés

Az Antikvárius óvatos léptekkel közeledett a küszöbhöz, miközben Henderson merev nyakkal, a fojtogatóan elegáns kék bársony nyakkendőben állt a kirakat mellett, akár egy manöken a legfrissebb hivatali divat szerint. A küszöb alatt becsúsztatott küldemény nem közönséges levél volt: a nehéz, viaszosvászon borítékot vastag, vörös pecsét zárta le, amelyen a Központi Irattár címere díszelgett.
– Úgy tűnik, megérkezett a méretvétel igazolása – mormolta az Antikvárius, és óvatosan felvette a borítékot. A lemezelt Henderson halk, fogaskerékszerű kattanással fordította felé a fejét, mintha a papír suhogása aktiválta volna a benne rejlő válaszadási mechanizmust.
Amikor feltörte a pecsétet, a borítékból nem papír lapult elő, hanem egy apró, sárgarézből öntött sorszámtábla és egy perforált szélű átvételi elismervény. A dokumentum szigorú betűi egyértelműen fogalmaztak: *„A lemezelt szerkezet méretezése megfelelő. Nyakkendő rögzítve. Kérjük, helyezze el a minősítő jelzést a fogadó rekeszben.”*
– No látja, Henderson, a Hivatalban mégiscsak megadják a módját – jegyezte meg az Antikvárius, bár a túlvilági bürokrácia precizitása most inkább nyugtalanította. A réztáblát odaérintette Henderson mellkasához, ahol egy apró rés nyílt ki a lemezek között. A rézlap szinte magától pattant a helyére, mire a bolt hátsó szobájából tompa, fémes ketyegés csapott fel: a leltárkönyv lapjai maguktól kezdték pörgetni az éveket.