132/8. A felhúzható rágcsáló — Lemezelt fegyelem

Henderson óvatosan kinyújtotta a kezét, és két ujjal csippentette fel a még meleg sárgaréz kulcsot a pultról. A sarokban hallható ritmikus kaparás egyre követelőzőbbé vált. Lehajolt, és a zseblámpája gyér fényében megpillantotta a tettest: egy tenyérnyi, fogaskerekekből összeszerelt, fémlemez-fülű rágcsálót, amely szorgalmasan reszelte a sarokban tornyosuló egyik kartondoboz sarkát. Henderson megkönnyebbülten felsóhajtott; nyilvánvalóan csak egy elszabadult hivatali dekorációról, egy ártalmatlan mechanikus porfogóról volt szó.
A kulcs tollán lévő apró fogazat gyanúsan hasonlított a fémegér hátán tátongó kulcslyukhoz. Mivel a fülke már teljesen eltűnt a sötétségben, és jobb ötlete sem támadt a szabadulásra, Henderson leguggolt, és finom mozdulattal a nyílásba illesztette a kulcsot. Hármat fordított rajta. A szerkezet belsejében felberregett egy apró rugó, a kis játékszer pedig azonnal abbahagyta a kartonpapír rágását.
A fémegér hátrahőkölt, apró, vörösen izzó lencseszemeit egyenesen Henderson cipőjére szegezte. Mielőtt a férfi hátraléphetett volna, a kis masina hihetetlen sebességgel feliramodott a nadrágszárán. Henderson megrázta a lábát, ám a kis dög nem tágított: apró, tűhegyes fémlábai másodpercenként százas fordulatszámmal zakatoltak.
Ahol a fémegér elhaladt, Henderson elegáns gyapjúnadrágja azonnal elvesztette rugalmasságát. A szövet megkeményedett, ezüstösen megcsillant, és hideg, merev bádoglemezzé változott, amely tökéletesen idomult a férfi vádlijához. Henderson döbbenten tapasztalta, hogy a bal lábát már alig bírja behajlítani; a fémből faragott hivatalnokká válás folyamata megállíthatatlanul megkezdődött.
A folyosó végéről ekkor egy nehéz, olajos gőzfelhő kíséretében fémes csikordulás hallatszott, mintha egy hatalmas iratmegsemmisítő torkát köszörülték volna meg a sötétben.