132/7. A mintaszerű átalakulás — A fémből faragott hivatalnok

A papírlépcsők surrogása hirtelen elhalt, amint Henderson talpa szilárd, hideg kőpadlót ért. Mögötte az imént még hívogató lépcsőfokok megadóan lapultak egymásra, akár egy összecsukott harmonika, végleg elvágva a visszautat a felszínre. A sárgás lámpafényben úszó fülke felé lépett, ahol a mozdulatlan alak várakozott. Közelebb érve megkönnyebbülten konstatálta, hogy nem egy mogorva tisztviselővel van dolga, hanem egy mívesen faragott, életnagyságú fabábuval, amely makulátlanul szabott tweed zakót viselt.
A bábu rézdrótokkal mozgatott karja mereven a levegőben lógott, a gigantikus bélyegzővel a végén. Henderson feltételezte, hogy ez is csupán a helyi folklór része, egy ártalmatlan mechanikus díszlet a bürokrácia színházában. Óvatosan becsúsztatta az iktatóhivatal által korábban kiköpött, rejtélyes papírszalagot a pult üvegnyílásán.
A szerkezet fojtott kattanással életre kelt. A fakar nem a papírra csapott le, hanem villámgyorsan Henderson bal csuklója felé lendült. A bélyegző nehéz fémfeje tompa puffanással találkozott a férfi ezüst mandzsettagombjával. Henderson rémülten rántotta vissza a kezét, de a sérülés elmaradt: a gomb tökéletes, aprócska réz fiókgombbá változott, pontosan olyan formájúvá, mint amilyenek a fenti katalógusszekrényt díszítették.
A fabábu feje ekkor halk recsegéssel megfordult a tengelye körül. A tarkóján lévő keskeny nyílásból egy sárgaréz kulcs csusszant ki a pultra, miközben a fülke halk zümmögéssel hátrálni kezdett a sötét folyosó mélye felé. Henderson lábánál, a sötét sarokban ekkor valami fura, ritmikus kaparás vette kezdetét, mintha egy fémből készült egér próbálná átrágni egy vastag kartondobozt.