132/4. A csontfehér billentyűzet — Az adategyeztetési eljárás

Az Antikvárius megfontolt mozdulattal előhúzta zsebkendőjét, megtörölte a szemüvegét, majd elégedetten bólogatott a csontfehér billentyűzet láttán.
– Lám, az interfész modernizációja menetrend szerint zajlik – jegyezte meg hűvös tárgyilagossággal. – A kézi karbantartást felváltja a közvetlen adatbeviteli protokoll. Nincs többé szükség elmozdítható rézgombokra.
Henderson bizonytalanul nyújtotta ki mutatóujját a billentyűk felé, amelyeken nem betűk, hanem apró, vésett szimbólumok álltak: egy félbevágott kör, egy lezárt boríték és egy apró, csukott esernyő.
– És... mit kellene tennem ezzel, uram? – kérdezte halkan, miközben próbált visszahúzódni. – Én csak a katalógust szerettem volna ellenőrizni.
– Az iktatási folyamat lezárásához elengedhetetlen a végfelhasználói megerősítés – válaszolta az Antikvárius, és enyhe nyomást gyakorolt Henderson könyökére, közelebb terelve őt a szekrényhez. – Kérem, nyomja meg a megfelelő minősítő gombot. A hivatal nem tűri a függőben lévő tranzakciókat.
Henderson reszkető ujjbegye a lezárt borítékot ábrázoló billentyűhöz ért. Abban a pillanatban, ahogy a gomb fémes kattanással besüllyedt, a tölgyfaszekrény oldalából egy keskeny, rézperemes nyílás tárult fel, és egy még meleg, tintaszagú kartonpapír csík bukkant ki belőle, lassan tekeredve a padló felé.
A papírszalag első sora tisztán, nyomtatott betűkkel hirdette: „Felhasználói jóváhagyás rögzítve. Illetmény átcsoportosítása folyamatban.”
A bolt csendjében egy távoli, nehéz lánc gördülése hallatszott az alagsor felől.