130/6. Az önműködő normatíva — Személyzeti átcsoportosítás

A ceruza egyenletes sercegéssel rótta a sorokat a besorolási íveken, miközben a rézszegélyű vájatban várakozó csillekocsi minden egyes kitöltött karton után pontosan négy centimétert mozdult előre. Az Antikvárius próbálta fegyelmezni a saját ujjait, de a kék tintás bélyegzőnyom a kézfején automatikusan húzta a szénhegyet a „Norma teljesítve” rubrika felé.
A tölgyfa asztal tetején trónoló rézgomb halk, elégedett kattanással nyugtázta a szigorú ütemet. Ekkor a vájat végén lévő sárgaréz zárólemez megemelkedett, s a csillekocsi komótosan kisüvített a bolti eladótér kövezett padlójára, egyenesen a fal mentén húzódó, kivilágított sínpár felé.
Az Antikvárius egy pillanatra abban reménykedett, hogy a hivatali apparátus túlterhelődik a feldolgozatlan adathalmaz súlya alatt. A szerkezet azonban nem akadozott: a szomszédos falnyílásból felbukkanó, üvegezett leltárfülke – amelyben Henderson úr lázas igyekezettel rángatta a Gyorsított Leltári Sáv váltókarját – zökkenőmentesen csatlakozott a gördülő csille mögé.
– Sürgősségi átvétel! – harsant fel Henderson úr fojtott hangja a sárgaréz beszélőcsövön keresztül. – A Vezető Leltáros úr közvetlen utasítására a teljes személyzeti állományt átsoroltuk a feldolgozó részlegbe!
Az Antikvárius tehetetlenül nézte, amint a saját keze a következő kartonra nem egy antik tárgy leírását, hanem Henderson úr hivatalos sapkaméretét kezdi fegyelmezetten feljegyezni.