130/5. A rézbe öntött előléptetés — Hivatali rangsor

Az Antikvárius megtorpant, majd egy óvatos ujjmozdulattal közelebb húzta a csőposta tálcáján pihenő sárgaréz lapocskát. A fényes felületbe vésett betűk hűvös eleganciával hirdették az új hivatali hierarchiát: „Gomb úr – Vezető Leltáros”.
Mielőtt a kereskedő tiltakozó hangot adhatott volna ki, a rézgomb ünnepélyes lassúsággal végiggördült a tölgyfa asztallapon. Pontosan a névtabla mögötti apró, méretre szabott mélyedésben állt meg, majd egy elégedett kattanással beleilleszkedett. A szerkezet beállt: a rézgomb most már hivatalosan is az asztal főnöki pozícióját foglalta el.
A tölgyfa íróasztal alsó, beosztotti nyílásából halkan kiemelkedett egy sárgult, szigorúan vonalazott munkaterv. Az Antikvárius jobb keze – amelyen még mindig sötétlett a kék bélyegzőnyom – önkéntelenül megrándult, és engedelmesen megragadta a nyílás mellett felkínált, olcsóbb minőségű ceruzát. A saját ujjai nem neki engedelmeskedtek többé, hanem a bélyegző állandóvá vált utasításának.
A háttérben, a falba épített rekeszek mélyén fém alkatrészek súrlódtak egymáshoz. Egy rejtett fogaskerék-áttétel elfordult, és a hátsó szoba padlóján egy keskeny, rézszegélyű vájat nyílt meg, amely egyenesen a bolti eladótér felé mutatott. A vájatból halk, gőzös sziszegés kíséretében egy apró csillekocsi gurult elő, tele feldolgozatlan leltári kartonokkal.
Az Antikvárius tehetetlenül nézte, ahogy a saját keze nekilát az első lap pontos, alázatos kitöltésének, miközben az asztal tetején trónoló rézgomb halkan ketyegve felügyelte a munka ütemét.