130/3. A leltári egyensúly — A hivatalos átrendeződés

A sárgaréz gomb pontosan a leltárkönyv harmadik oszlopánál állt meg, éppen azon a helyen, ahová az Antikvárius a selejtezési jegyzékeket szokta vezetni. A kereskedő megrázta a fejét. Nyilvánvaló volt a félreértés: a Központ bizonyára egy új típusú, félautomatikus bélyegzőfejet küldött a munkafolyamatok meggyorsítására, s a bürokratikus szleng csupán ezt nevezte tréfásan „átsorolt munkaerőnek”.
Megnyugodva benyúlt a fiókba, és előhúzta a sötétkék tintapárnát. Ha a mechanika működik, jobb, ha rögtön kipróbálja a gyakorlatban. Óvatosan a gomb mellé helyezte a párnát, elvárva, hogy a szerkezet visszaugrik a kiinduló pozíciójába.
A rézgomb azonban nem szorult segítségre. Finom, fémes zümmögéssel magától a nyitott tintapárnára billent, belemártotta lapos alsó felületét a sűrű folyadékba, majd egyetlen határozott fordulattal rágördült a szűz papírlapra. Az Antikvárius visszahúzta a kezét.
A papíron nem sima, kör alakú pecsétnyom keletkezett, hanem aprólékos, nyomtatott sorközökkel szedett szöveg: „Munkakör átvétele megtörtént. Napi iktatás megkezdve.”
Az Antikvárius mozdulatlanul figyelte, ahogy a rézgomb friss tintát vételezve önállóan elindult a margó mentén, és precíz, egyenes vonalakkal elkezdte áthúzni a hiányos tételeket. A falban futó csőposta mélyéről ekkor halk, elégedett sziszegés hallatszott.