130/2. A hivatali átsorolás — Rézbe öntött jelenlét

A csőposta sárgaréz csőre egyetlen határozott füttyentéssel nyílt ki, s egy finom porsugár kíséretében apró, fényes hengert ejtett a zöld posztóra. Az Antikvárius felvonta a szemöldökét. A csőposta évtizedek óta néma volt, legutóbb a legutóbbi nagy hivatali átszervezéskor szállított igazolólapot.
Lassan kitekerte a fémkapszula fedelét. Odabent nem a megszokott sárgás papiroso leledzett, hanem egy keskeny, perforált szalag, amelyre a Központi Leltározási Főosztály nyomtatott szigorú betűket: „A 130/1. számú tétel átvételi eljárása lezárult. A beérkezett rézgomb nem tárgy, hanem átsorolt munkaerő. Kérjük, biztosítsa számára a megfelelő iktatási pozíciót.”
Az Antikvárius szemüvegét az orrára tolva nézett le az asztalra. A sárgaréz gomb mozdulatlanul csillogott a polírozott fa felületén, ám ahogy a kereskedő fölé hajolt, a fém felületén finom páraréteg jelent meg. A pára közepén, mint valami miniatűr névbevésett táblán, apró, nyomtatott betűk tűntek fel: „HENDERSON ÚR – GYORSÍTOTT SÁV”.
– Hivatali elírás – állapította meg az Antikvárius szárazon, és a tolláért nyúlt, hogy elindítsa a korrekciós jegyzőkönyvet. Ám mielőtt a hegy elérte volna a papírt, a rézgomb sajátos, fémcsikorgó hang kíséretében megbillent, s határozottan a leltárkönyv közepe felé gurult.
A falióra kattogása hirtelen átváltott egy sokkal gyorsabb, gördülékenyebb ritmusra, miközben az asztal mélyéből finom gőzszag szivárgott elő.