130/1. A leltározott csönd — Egy megszokott átszervezés

Az antikvárium hátsó szobájában a porlepte délutáni csendet csupán a falióra szigorú, kiszámítható kattogása törte meg. Az Antikvárius aprólékos gonddal rendezgette a legutóbbi hagyatékból származó apróságokat a zöld posztóval bevont asztalon. A munka a megszokott, megnyugtató mederben csordogált, ahogyan az egy rendes kereskedőhöz illik.
A polírozott mahagóni lapon egyetlen apró, magányos rézgomb hevert. Nem tartozott semmilyen zakóhoz, felületén nem látszott cérna nyoma, sőt, annyira sima és fényes volt, mintha soha nem viselte volna senki. Az Antikvárius óvatosan a szeméhez emelte a nagyítót, és hosszan tanulmányozta a sárgaréz csillogását.
Egyetlen apró karcolás sem csúfította a fémet. A tárgyból azonban hűvös, szinte hivatali távolságtartás áradott. Az Antikvárius elégedetten bólogatott, majd a vastag leltárkönyv nyitott oldalára gyöngybetűkkel feljegyezte: „1 db rézgomb, tiszta, hiánytalan állapotban.” Szerette az ilyen egyszerű, egyértelmű tételeket, amelyek nem igényeltek bonyolult magyarázatot.
Elővett egy sárgás kartonlapot, hogy árcédulát készítsen hozzá, ám mielőtt a tintába merítette volna a tollát, a szoba sarkában álló régi csőposta nyílása halk, fémkattanással megszólalt.