129/4. A kitöltetlen rovat — A végleges besorolás

Henderson úr önelégült mosollyal várakozott. Meggyőződése volt, hogy a gyorsított eljárás vége egy piros pecsétes kinevezési okmány lesz, amellyel végre elfoglalhatja méltó helyét a felsőfokú döntéshozók soraiban. A bürokrácia elvei szerint a hiány felvállalása a legmagasabb fokú szakmai alázat jele.
A sötét nyílásból azonban nem írópapír emelkedett ki. Egy apró, fémes kattanással nehéz, rézből öntött bélyegzőfej nyúlt ki a falból, s határozott mozdulattal rácsapódott a tálcán maradt kartonra. A friss, bíborszínű tinta élesen rajzolta ki a végső határozatot: „A HIÁNYZÓ ADAT TÁRGYIASÍTVA.”
Henderson úr még meg sem lepődhetett a szokatlan megfogalmazáson, amikor a fülke alatti padlózat váratlanul megbillent. A polírozott rézkorlát gyengéd, de ellentmondást nem tűrő nyomással csúsztatta őt a csempefal alján kitárult sötét gyűjtőnyílás felé.
Ekkor értette meg a sáv valódi működését: a rendszer nem az iratot gyorsította fel, hanem a hiányos űrlapot benyújtó tisztviselőt alakította át a leltárból hiányzó fizikai tétellé. Henderson úr teste pontosan akkora volt, mint a katalógusfiók üresen maradt rekesze.
A fülke ajtaja halk csikordulással záródott be mögötte, s a sötétségben már csak egy magányos rézgomb gurult végig egy távoli mahagóniasztal lapján.