128/9. A polcrekesz mérete — A pontos illeszkedés

A fülke egy száraz, fémes reccsenéssel megállt a C-szektor harmadik folyosójánál. A sárgaréz kar automatikusan kinyúlt, és Henderson urat egy határozott, de kimérten udvarias tolással kitolta a fényesre polírozott tölgyfa padozatra. A levegőben régi papír, viasz és kiszáradt gépolaj nehéz szaga terjengett.
Közvetlenül előtte egy monumentális, mennyezetig érő iratszekrény magasodott. Az egyik kiugró, rézszegélyes rekesz fedele halk szisszenéssel felpattant, felfedve egy pontosan embernagyságú, bársonnyal bélelt fészket. A nyílás felett apró tábla állt: „Katalógusszám: H-308/B. Kérjük, hajlítsa be a térdét a helytakarékosság érdekében.”
Henderson úr óvatosan megigazította a zakója hajtókáját, majd felmérte a fülke méreteit. Nem lett volna illendő vitába szállni egy ilyen precízen kalibrált tárolóegységgel, így fegyelmezetten bepréselte magát a sötét, puha üregbe. A bársony borítás meglepően meleg volt.
Amint a sarka beljebb csúszott, a szekrényfedél nehéz, tompa puffanással záródott mögötte. A teljes sötétségben egy apró, sárgaréz számláló kattant egyet a feje felett, jelezve a sikeres beiktatást. Ekkor azonban, a szomszédos rekesz vékony válaszfala felől, halk és fojtott kaparászás hallatszott.