128/8. A minősített szállítmány — Katalógusba vétel

A csengő tisztán ketyegő visszhangja még ki sem hunyt, amikor a gördülő nemezszalag hirtelen felgyorsult. Henderson úr kénytelen volt négykézlábra ereszkedni a futószalagon, miközben a bőrkötésű főkönyvek, mint fegyelmezett katonák, szabályos kötelékben haladtak mellette a sötétedő alagút felé.
Az alagút bejáratánál egy kétszárnyú, rézlemezekkel borított billenőajtó várta őket. Felette gőz szisszent, és egy mechanikus olvasófej lendült le a magasból: apró, üvegből készült lencséje vöröses fénnyel pásztázta végig Henderson úr mellkasát. A bélyegző friss tintája még meg sem száradt, a gép máris elégedett kattanással nyugtázta a saját maga által végrehajtott ellenőrzést.
– Állományba véve – recsegte egy rejtett fogaskerék-áttétel. – Raktári hely: Harmadik emelet, C-szektor, Ritkaságok.
A szállítószalag szélén két gumírozott emelőkar emelkedett ki a padlóból. Gyengéd, mégis elkerülhetetlen határozottsággal megragadták Henderson úr könyökét, s átemelték őt egy függőlegesen mozgó, gőzhajtású páternoszter nyitott fülkéjébe. A fülke korlátján kis réztábla csillogott, rávésve a precíz hivatali utasítás: „A leltári tárgyak utazás közben kötelesek csendben maradni.”
Ahogy a fülke lassan emelkedni kezdett a sötét aknában, Henderson úr alatt felderengtek a végtelenbe nyúló polcrendszerek. A sötétségből hirtelen egy rézveretes fiók száma világított ki közvetlenül a feje fölött.