128/6. A váltó kattanása — Súlyalapú átsorolás

A gázlámpák zöldes derengése ritmikusan villódzott Henderson úr szemüvegén, ahogy a sárgaréz kézikocsi zökkenőmentesen haladt a falba épített járat mélye felé. A sínek egyenletes ketyegése megnyugtatóan hatott a tisztviselő megviselt idegeire, hiszen a precíz gépészetnél semmi sem szavatolhatta jobban a hivatali rendet.
A szerkezet váratlanul lelassult egy nyolcszögletű, tölgyfaburkolatú elágazásnál. A vágányok felett rézlemezes nyílások sora sötétlett, mint egy óriási orgona sípjai. A kézikocsi lágyan megállt egy kisméretű, beépített mechanikus mérleg platformján.
– Áthaladó tétel azonosítása – sziszegte egy csőposta-nyílásból kiguruló, fémből öntött hangszóró.
Henderson úr szorosan összedörzsölte a pamutkesztyűs kezeit, és próbálta felidézni a vonatkozó szolgálati szabályzat tizennegyedik cikkelyét.
– Henderson... Előadói fokozat... Áthelyezés alatt – nyögte ki szaggatottan, miközben a pulzusa riadtan kalapált.
A mérleg alatti fogaskerekek elkeseredett csikorgással mérlegelték a jármű és utasa súlyát. A mennyezetből aláereszkedett egy finoman megmunkált rézkar, amely nem a tisztviselő iratait, hanem az imént felhúzott pamutkesztyűt vizsgálta meg tüzetesen. A kesztyű szövetébe rejtett apró lyukfúrások leolvasása után a rendszer halkan kattant.
– A tétel nem személy. A tétel: túlméretes hivatkozási alapot képező csomag – közölte a hűvös mechanika. A váltó nagy fémes csattanással átváltott, a sínpár pedig meredeken megdőlt a sötétségbe vezető, alacsonyabb alagút felé.
A kézikocsi megindult lefelé, miközben a távolból már tisztán hallatszott az óriási, mechanikus iktatóprések nehéz, ütemes dobbanása.