128/3. A zár kattanása — Leltári nyitás

A zárban háromszor fordult meg a nehéz rézkulcs, a fémes kattanások végigrezegtek a szilfaborítás belső bordázatán. Henderson úr a lehető legkisebbre húzta össze magát a fali rekesz szűk szegletében: bal könyökével a teásdoboznak feszült, miközben a lélegzetét is visszafojtotta, felkészülve a legrosszabb bürokratikus szankciókra.
A tölgyfalap halk nyikordulással fordult befelé. Ám a várt szigorú hivatali tettenérés helyett csupán egy vaskos, sárgaréz sarkokkal megerősített leltárkönyv csusszant be a nyíláson, egyenesen Henderson ölét választva landolási zónának.
– Tizennegyedik számú fali iroda, az átvétel igazoltnak tekinthető – morogta a túloldalról egy rekedt, dohányfüstös hang. A látogató egyetlen pillantást sem vetett a résbe; láthatóan a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta a falban kuporgó tisztviselő személye iránt. – A mulasztásos idővonal-szennyezés bírsága ötven fillér. A fülkében felhalmozott kekszmorzsák hivatalból leltárba vételre kerültek.
Henderson megkönnyebbülten, bár némi méltatlankodással sóhajtott fel. Régi beidegződéssel nyújtotta ki a kezét a tintatartó felé, hogy aláírja a beadott elismervényt, ám amint a tollhegy megérintette a papírt, a leltárkönyv gerincéből ritmikus, fémes ketyegés áradt ki.
A szűk fülke hátsó faburkolata ekkor halk szisszenéssel engedett, és mögötte egy újabb, még kisebb rekesz sötétlett, amelynek mélyén egy apró, rézveretes csőposta-nyílás várakozott.