128/2. A túlsó oldal léptei — Panasz a fa mögül

Mr. Henderson a szája szélére tapadt kekszmorzsát megtörölte, majd megmerevedett. A nehéz léptek közvetlenül a szilfaborítású fali rekesz külső oldalánál torpantak meg. A vékony falemez átvette a jövevény fújtató légzésének ütemét; a tölgyfa szinte vibrált a szűk fülkében.
Henderson óvatosan a hajszálvékony iktatóréshez tapasztotta a szemét. A folyosó sárgás gőzfényében csupán egy hatalmas, fekete posztókabátos alak körvonalai látszottak, aki a falból kiálló rézveretes szellőzőrácsot tanulmányozta. Henderson megnyugodott: nyilvánvalóan egy tévelygő ügyfélről volt szó, aki a soron kívüli felülvizsgálat reményében próbált kapcsolatba lépni a hivatallal. A bürokratikus protokoll szerint az ilyen illetékteleneket egy szigorú, fa mögül érkező köhintéssel kellett jobb belátásra bírni.
Ám mielőtt megköszörülhette volna a torkát, a beállító résen egy összehajtott, vörös viaszpecséttel lezárt lap csusszant be. A papíron Henderson saját, friss teafoltos ujjlenyomata éktelenkedett, alatta pedig egyetlen szigorú sor állt: „Bejelentés fali rekeszben elkövetett jogosulatlan teázásról és idővonal-szennyezésről.”
Henderson meglepetten pislogott. A keltezés a tegnapi napra mutatott, de a leírás pontról pontra megegyezett a jelenlegi helyzetével. A rekesz nem elrejtette őt a folyosó elől, hanem a Központi Iktató élő kiállítási tárgyává tette.
A fa túloldalán a látogató halkan megköszörülte a torkát, majd egy súlyos, sárgaréz kulcscsomót húzott elő a zsebéből.