128/1. Az első bejövő irat — A rekesz belső rendje

Mr. Henderson kényelmetlenül fészkelődött a fali rekesz szűk szilfaborítása mögött. A tér alig volt nagyobb egy tisztviselői táskánál, mégis minden elfért benne, amire egy hivatásos iktatónak szüksége lehetett: egy miniatűr tintapárna, egy sárgaréz pecsétnyomó és egy csodálatosan éles, csontnyelű papírvágó kés.
A résen benyomott papírlap sima volt és még meleg a gépíróterem gőzétől. Henderson óvatosan kihúzta, és a szeme elé emelte. A fejlécen a saját neve állt, a keltezés pedig a holnapi napra vonatkozott. A kérelem szerint az előléptetett tisztviselőnek haladéktalanul láttomnia kellett a saját beiktatási nyugtáját, különben a hivatali idővonal menthetetlenül felborult volna.
Henderson megszokásból sóhajtott egyet, majd rálehelt a rézpecsétre, és precíz, határozott mozdulattal ráütötte a láttamozó nyomatot a papír szélére. Amint az ívet visszatolta a résen, a fal belsejében finom mechanikus kattanás hallatszott.
A jobb combja mellett kis rugós fiók pattant ki a faburkolatból. Egy csésze langyos teát és egy félvajas kekszet tartalmazott – a Központi Iktató hivatalos ellátmányát a rendkívüli iktatási feladatok ellátására. Henderson elégedetten vett egy kortyot, miközben a fa túloldalán nehéz, bizonytalan léptek zaja közeledett a fali rekesz felé.