127/5. A falba zárt átvétel — A hatékony jövőállítás

Henderson egy pillanatig sem habozott tovább. A hivatali szabályzat szellemében a szabálytalan tárgyakat – még ha azok saját, jövőbeli ujjlenyomatukat viselő papírfecskék is – haladéktalanul el kell különíteni a jelenlegi valóságtól. Bőrkötésű irattáskájából kiemelte a nedves pecsétes cedulát, és precíz mozdulattal a falból kikattant rekesz üres mappájába simította.
A sárgaréz záródású rekesz azon nyomban visszarepesztett a szilfaborítás mögé. A fal mélyéből tompa, elégedett csettintés hallatszott, mintha egy láthatatlan, éhes iktatókönyv benyelte volna a saját jövőjét. A falióra mutatói egyetlen rántással hármat ugrottak előre, kisöpörve a szobából a rézköhögés utolsó visszhangját is.
– Szabályszerű teljesítés – bólintott az Antikvárius, és az íróasztal sarkára fektetett egy nehéz, gravírozott rézkulcsot. – Ön sikerrel eliminálta az időbeli felesleget. A Központi Iktató most már készen áll a fogadására.
Henderson megigazította a nyakkendőjét, s a szoba hátsó szegletében álló, vaskos tölgyfaajtó felé fordult. Amikor megmarkolta a kilincset, a dohos papírillat helyét átvette a Központi Iktató jellegzetes, hideg gőztől és polírozott sárgaréztől terhes huzatja.
A küszöbön állva még visszanézett. A parkettán egyetlen rézből öntött, számozatlan iratkapocs gurult végig s halkan nekikoccant a cipője orrának.