126/7. A leltározott fogaskerék — A megőrzött felesleg

A kis rézfogantyús rekesz nem hivatalos nyomtatványt vagy újabb fenyegető körlevelet rejtett, hanem egy apró, bársonnyal bélelt fészket. Abban egy lepecsételt üvegcsébe zárt sárgaréz fogaskerék pihent — pontos, szabályos mása annak a darabnak, amit Henderson úr a zsebében melengetett.
A hivatali bürokrácia, úgy tűnt, nem csupán felkészült a fegyelmezetlen tárgyak felbukkanására, de már jóval a megérkezésük előtt elvégezte a selejtezési előkészületeket. Henderson szárazon köszörülte meg a torkát. A bőrkesztyűből áradó forróság most bizsergető, sürgető mozgásra ösztönözte fém ujjait. Óvatosan kiemelte zsebéből a saját, szabálytalan alkatrészét, s a rekesz üresen hagyott mélyedésébe illesztette.
A szerkezet nem sziszegett, nem ereresztett gőzt. Csupán egy elégedett, száraz kattanás hallatszott, mintha egy szigorú főkönyvelő hajtotta volna be a nap végi leltárat. A falon sorakozó öntöttvas garatok lemezei egyszerre záródtak le, s a futószalag mögötti nehéz rézajtó lendületesen kitárult a belső korridor felé.
– A szabálytalan tény elkönyvelve. A felesleg elrendezve – állapította meg Henderson úr csendben, majd magabiztos, mégis óvatos léptekkel átsétált a hűvös átjáróba, miközben a háta mögött a rekesz végleg visszahúzódott a falba.