126/6. A tárgyiasított ítélet — A fegyelmezett selejtezés

Mr. Henderson nem habozott. Bőrkesztyűs jobbja védelmezőn szorult a zsebében megbúvó fogaskerék köré, miközben fegyelmezett léptekkel áthaladt a szélesre tárult tölgyfaajtón. A mögötte elterülő terem falait nehéz, öntöttvas megsemmisítő-garatok borították, amelyekből fojtogató papírpor és száraz tölgyfafüst szaga áradt.
A helyiség közepén magányos, gőzhajtású futószalag döcögött. Ezen apró, áthúzott iktatószámmal ellátott tárgyak zötykölődtek a végzetük felé: egy elárvult pápaszem, egy fél pár pamutzokni és egy C-kategóriás tintaradír. Az öntöttvas garatok azonban nem zúzták szét a beérkező holmikat; mindössze egy apró, sárgaréz bélyegző csapódott le rájuk ritmikusan, átkeretezve létezésüket hivatalosan „NEM LÉTEZŐ” státuszra.
Ahogy Henderson léptei visszhangoztak a kőlapokon, a futószalag hirtelen megállt. A mennyezeti csőpostából fémes csattanással egy vörös szalaggal átkötött hengeres tok hullott pontosan a tenyerébe. A benne rejlő űrlap tömör utasítást tartalmazott: a megsemmisítési határozat érvényesítéséhez a szabálytalan tárgyak tulajdonosának önként leltárba kell adnia saját fém ujjait is.
Henderson úr igazított egyet a zakóján, majd a kesztyűből áradó forróságot kihasználva a garat oldalán lévő vezérlőtábla felé nyúlt. Az öntöttvas lemezen ekkor egy apró, réz fogantyús rekesz kattant ki halkan.