126/5. A láthatatlan gépíró — Az élő leltár

Mr. Henderson fegyelmezett, kimért léptekkel haladt a csilingelő hang irányába. A folyosó fala ezen a szakaszon már nem vakolt téglából, hanem szorosan egymás mellé illesztett, sötétre lakkozott irattartó dobozokból állt, amelyek kinyílt fiókjaiból apró, porszagú fuvallat csapott ki.
A hang egy magányos iktatópultnál ért véget. A fényezett tölgyfa felületen egy nehéz, fekete szörnyetegként terpeszkedő írógép állt, amelynek billentyűi láthatatlan ujjhegyek csapásai alatt ütemesen ugráltak. A csengő minden egyes sorvégén megszeppenten csendült, mintha a gépezet türelmetlenül sürgetné az irat láttamozását.
Henderson úr közelebb lépett, és feszülten a gépbe fűzött sárgás kartonlapra pillantott. A hengerről éppen a következő sorok gördültek alá friss, tintaszagú betűkkel:
SZEGYENLETES MÉRLEGEZÉS:
— 1 DB ZÖLD ÜVEGGOLYÓ (SZABVÁNYON KÍVÜLI DIMENZIÓ)
— 1 DB SÁRGARÉZ FOGASKERÉK, NEFELEJCS-MINTÁVAL
— 1 DB ELEVEN MELEGSÉGET ÁRASZTÓ BŐRKESZTYŰ
A gép hirtelen megtorpant. A betűkarok a levegőben meglendültek, majd egyetlen kattanással rányomták a zárómondatot: ELKOBZÁS ÉS MEMSEMMISÍTÉS.
Henderson úr önkéntelenül a zsebéhez kapott. A kesztyű bőrén át szinte csípős forróság futott végig, mintha a rejtett tárgyak maguk is tiltakoznának a határozat ellen. A folyosó sötét végében ekkor egy nehéz, sárgaréz pántos tölgyfaajtó csapódott ki magától.