126/4. A falba zárt leltár — A fegyelmezett felderítés

Henderson úr nem az a fajta hivatalnok volt, akit egy megbolondult számlap vagy a falból kiszűrődő, láthatatlan gépírónők kopogása kibillenthetett volna a lelki egyensúlyából. Az ilyesmit a Központi Iktatóban legfeljebb a karbantartási osztály hanyag munkájának, vagy egy rosszul tömített gőzvezeték akusztikai mellékhatásának tekintették. Megigazította a barna bőrkesztyűt, amely továbbra is makacsul árasztotta magából a biológiai létezés zavarba ejtő, lüktető melegségét, és mutatóujját határozottan a pörgő sárgaréz mutatók tengelyére nyomta.
A kesztyűből kiáradó szokatlan forróság szinte azonnal átjárta a fém alkatrészeket. A vadul forgó mutatók megakadtak, majd egyetlen hangos, fémes kattanással a harmincas osztásnál rögzültek. A vakolat hajszálvékony repedések kíséretében megnyílt, és egy keskeny, sötétbarna fadoboz csúszott ki a falnyílásból, éppen úgy, mint ahogy a csőposta szokta kiköpni a sürgős iktatnivalót.
A dobozban nem hivatalos irat feküdt, hanem egy apró, sárgaréz fogaskerék, amelyre valaki finom szerszámmal egy apró nefelejcset karcolt, valamint egy megfakult, kék selyemszalag. Henderson úr fegyelmezett tapintása azonnal jelezte, hogy a tárgyak nem a szabványos raktári készletből származnak. Elrakta őket a zsebébe az üveggolyó mellé, majd elindult a hirtelen kitisztuló, de ismeretlen folyosón, ahol a távolból egy magányos írógépcsengő tiszta, éles hangja hívogatta.