126/3. A kesztyűbe zárt melegség — A fegyelmezett tapintás

Henderson úr megfontolt léptekkel közeledett a poros polchoz. A hivatali szabályzat nem tiltotta a talált tárgyak ideiglenes kisajátítását, amennyiben azok közvetlenül hozzájárultak a köztisztviselő reprezentatív megjelenéséhez. Sárgaréz ujjai halkan koccantak a polc szélén, mikor a barna bőrkesztyűért nyúlt. Az anyag meglepően puha volt, mentes a raktári ridegségtől, és amikor felhúzta fém kézfejére, a merev, fogaskerekes illesztések szinte fellélegeztek.
Úgy vélte, a kesztyű csupán egy korábbi ellenőrzés során ottfelejtett munkavédelmi kellék, amelyet a gőzvezetékek karbantartói használtak a forrázásos balesetek elkerülésére. Ez a racionális magyarázat tökéletesen megnyugtatta hivatali önérzetét. Ahogy azonban megszorította a kezét, a bőr alatt nem a sárgaréz mechanika hideg ellenállását érezte, hanem egy nehezen magyarázható, lüktető meleget, mintha a kesztyű visszahozta volna az ereiben egykor áramló vért.
Zsebében a zöld üveggolyó hirtelen megmozdult, finom rezgést közvetítve a combjához. Henderson úr nem engedhette meg magának a felesleges érzelgősséget; az iktatóasztalánál felhalmozódott hátralék nem várhatott magára. Elhatározta, hogy késlekedés nélkül visszatér a Központi Iktatóba, ám amikor megfordult, a folyosó sötétje mintha sűrűbbé vált volna, elnyelve az imént még tisztán látható ajtókeretet.
Kesztyűs kezével végigtapogatta a falat, hátha a burkolatba rejtett vésznyitó gombot találja. Ehelyett a vakolat alól egy apró, sárgaréz számlap hideg pereme bukkant elő, amelynek mutatói vadul pörögtek visszafelé, miközben a fal mélyéből egy fojtott, ütemes írógépkattogás szűrődött ki.