126/2. Az üveggolyó perspektívája — Falba zárt bürokrácia

Henderson úr sárgaréz térdízületei halk szisszenéssel engedelmeskedtek a felállásra felszólító parancsnak. Nem engedhette meg, hogy egy fegyelmezetlen, zölden derengő üveggolyó csak úgy elhagyja az iktatóasztal körzetét. A szomszédos asztalnál tátongó hirtelen ürességet – ahol az imént még egy köhögő kolléga ült – fejben egyszerű szervezeti átszervezésként könyvelte el; a humánerőforrás kétségkívül hatékonyabbá vált az új hivatali eszközök bevezetésével.
A sötét folyosó felé lépkedve Henderson úr úgy vélte, a golyócska csupán egy elveszett csapágygolyó a gőznyomócsőből, amelyet a biztonság kedvéért vontak be foszforeszkáló réteggel az éjszakai műszak megkönnyítésére. A hivatali logika szerint minden rendellenesség mögött egy alaposan megfontolt, felsőbb utasítás állt. Amikor fém ujjaival végre utolérte és felemelte a hideg üveget, a zöldes fény hirtelen felerősödött.
A golyó belsejében azonban nem világító por kavargott. Amikor a szeméhez emelte, a lencseként működő üvegen át megpillantotta a saját irodáját, de egy teljesen képtelen szögből: a liftakna melletti tömör fal belsejéből. A parányi, fojtogatóan szűk térben az imént eltűnt kollégája ült egy apró asztalnál, kezében egy kopott ceruzával, és kétségbeesetten próbálta újrarajzolni saját, elmosódott körvonalait a sötétségben.
Henderson úr szárazon megköszörülte a torkát, és zsebre vágta a golyót. Ahogy megfordult, a folyosó végén, egy elhagyatott irattartó polc sarkán megpillantott egy poros, barna bőrkesztyűt, amely kísértetiesen hasonlított arra, amit korábban egy reményteljes antikváriustól kapott.