123/9. A fémhenger döntése — A felesleges jelenlét

Henderson átlépett a keskeny rézajtón, amely azonnal fémes csattanással záródott be mögötte. A helyiség meglepően apró volt: a teret szinte teljesen kitöltötte egy sárgaréz szegélyű tölgyfa asztal, amelyen egy gőzhajtású, önműködő írógép kopogott monoton ritmusban. A gép billentyűi emberi kéz nélkül csaptak le a papírra.
Az asztalon egyetlen hivatalos nyomtatvány feküdt, feltűnő piros pecséttel: Saját hiányzási jegyzőkönyv. Henderson óvatosan közelebb lépett, és az átlagolt, képlékeny hüvelykujját rányomta a kijelölt kipontozott mezőre. A gépnyomat tökéletesen illeszkedett a lapra, mintha a nyomtatványt kifejezetten erre a mintaöntvényre tervezték volna.
A gőzmeghajtású írógép abban a pillanatban elhallgatott. A csönd sűrű volt, mint a hivatali kávé gőze. Henderson megkönnyebbülten sóhajtott fel, úgy vélve, hogy a bürokratikus tortúra végre véget ért, és elfoglalhatja a megérdemelt posztját.
Ekkor azonban az asztal alatti rézcsatornából egy fémhenger csapódott ki, és a nyomtatvány tetejére pottyant. A hengerből kiguruló papírszalag szűkszavú döntést tartalmazott: A benyújtó jelenléte elfogadva, ám a tisztség betöltve. Kérjük, fáradjon a Feleslegességi Osztályra.
A falban ekkor egy újabb, még keskenyebb tolóajtó gördült félre, amely mögül halk, csikorgó láncok hangja hallatszott.