123/8. Az átlagolt igazolvány — A kollektív döntéshozatal

Az Antikvárius hűvös tapintatossággal kivette a papírlapot Henderson remegő ujjai közül, majd a lámpa sárgás fényénél alaposan áttanulmányozta a frissen nyomtatott ábrát.
– Tökéletes – bólintott elégedetten az öreg, miközben a kártyát egy rézpántos bőrtokba csúsztatta. – A teljesen egyedi ujjlenyomat kizárólag közigazgatási káoszhoz vezetne az Igazgatóságon. Az átlagolt minta garantálja, hogy Ön pontosan úgy dönt majd minden ügyben, ahogyan azt a Hivatal Kollektív Bölcsessége elvárja.
Henderson értetlenül meredt a hüvelykujjára, amelyen a barázdák mostanra végleg felvették a gépi öntvények tökéletes szimmetriáját. A fájdalom hiánya messze nyugtalanítóbb volt, mint maga a fizikai átalakulás.
– És a kinevezési okmányom? – kérdezte rekedten, miközben a mérleg felé pillantott.
– Már úton van – felelte az Antikvárius, és a szoba sarkában álló, eddig árnyékban lévő keskeny rézajtóra mutatott. – A kartonja már az ügyirat-szállító csatornában halad. Önnek csupán annyi a dolga, hogy elfoglalja a székét az Átvilágítási Főosztályon, és haladéktalanul aláírja a saját hiányzási jegyzőkönyvét.
Henderson megtorpant, de a háta mögött a hivatali mérleg nehéz karja egy utolsót koppant, végleg lezárva a visszavezető utat. A keskeny rézajtó mögül halk gőzsziszegés és egy egyenletesen kattogó írógép fémes hangja szűrődött ki.