123/10. A Feleslegességi Osztály — Az automatizált előléptetés

Henderson óvatosan átlépett a csikorgó láncok mögött feltáruló keskeny résen. A helyiség meglepően apró volt, és a közepén pontosan ugyanaz a sárgaréz szegélyű tölgyfa asztal állt, amelyet alig egy perce hagyott maga mögött. Az asztalon egyetlen frissen nyomtatott irat feküdt, rajta Henderson saját, még képlékeny ujjlenyomatának tökéletes szárazbélyegzőjével.
Közelebb lépve döbbenten olvasta a címsort: Kinevezési Határozat a Feleslegességi Osztály Élő Illusztrációjává. A gépies precizitással megfogalmazott szöveg kifejtette, hogy a hivatalos állomány leghatékonyabb eleme az a dolgozó, aki fizikailag igazoltan jelen van, ám tevékenysége teljes mértékben hiábavaló.
– Igazgató úr, kérjük, foglalja el a helyét – sziszegte a falból kiemelkedő réztölcsér. – Első munkanapján az egyetlen feladata saját visszamenőleges megsemmisítési jegyzőkönyvének gépelése.
Henderson tiltakozásra nyitotta a száját, de a tollért nyúló jobb keze nem engedelmeskedett. Az átlagolt, képlékeny ujjak hirtelen lehűltek, fényes sárgarézzé keményedtek, és csikordulva egybeolvadtak az asztalon álló írógép karjaival. Ő maga vált a szerkezet hiányzó alkatrészévé.
A fal mögött ekkor halk fémes kondulás jelzett egy újabb csőpostát. A csatornából egy friss fémhenger hullott a padlóra, miközben az antikvárium felől lassú, óvatos léptek zaja közeledett.