122/7. A sínrendszer váltója — A kijelölt átirányítás

Henderson felhorkant. Az előléptetési dossziéja épp a feje felett gurult el a mennyezeti sínen, egy rezes gőzkocsi nyitott kosarában. A tisztviselő nem habozott: hivatali méltóságát hátrahagyva iramodott a magasban haladó jármű után.
– Az az én jövőm! – kiáltotta, miközben felugrott az egyik iktatópult rézperemére, majd onnan egy csikorgó, függőleges létrára csimpaszkodott. Az Antikvárius megfontoltabb léptekkel követte, tekintetével a mennyezeti váltók bonyolult hálózatát pásztázva.
A létra felső platformja a sínrendszer szervizfolyosójára vezetett. Henderson lihegve próbálta utolérni a gőzkocsit, amely hirtelen lelassított egy hatalmas, rézlemezekből épült csomópont előtt. A szerkezet sziszegve gőzt csapott ki, miközben egy mechanikus terelőlemez átállította a haladási irányt.
– Nézze! – mutatott Henderson a kocsira elégedetten. – A jelzés szerint a főkancellária felé tart!
Az Antikvárius azonban észrevette a váltó oldalára vésett, kopott betűket. A nyíl nem az igazgatóságra mutatott, hanem a „Megvalósíthatatlan Kérelmek És Elhalálozások” feliratú mellékágra. Mielőtt szólhatott volna, a csomópont alatt a padló kattant egyet.
Egy nehéz, rézpántos gőzkapu emelkedett fel lassan a homályos alagút bejáratánál, ahová a kocsi épp befordult, s a mélyből egy ritmikus, fémes dobogás visszhangzott.