122/4. A spirálcsatorna — A perforált karrier

Henderson egyetlen másodpercig sem habozott. A gőzölgő nyílásból felszálló langyos, karamellszagú pára számára nem gyanús üzemzavarnak, hanem az elnöki lakosztályok exkluzív klímájának hatott.
– A vezetőségi expressz-liftek sajátossága – jelentette ki pökhendien, s mielőtt kísérője visszahúzhatta volna, lendületesen átlépett a rézszegélyen.
Az Antikvárius csak egy halk sóhajjal vette tudomásul a tisztviselő csillapíthatatlan karriervágyát, majd óvatosan becsúszott utána a polírozott fémcsőbe. A lejtő nem mélybe vezető szakadék volt, hanem egy tükörsima, finoman olajozott spirálcsatorna, amely meglepő gyengédséggel kanyargott lefelé a falak mélyén.
Odalent nem várták őket kárpitozott fotolok és elegáns fogadóbizottság. A csatorna egy keskeny, magas mennyezetű csarnokba torkollott, ahol fémkartonból hajtogatott, óriási iktatómappák vonultak egy fej feletti futószalagon. A mappák mindegyikén gépelt név szerepelt, s egy gépiesített bélyegzőfej ütemes csattanással mérte rájuk az írásos verdiktet.
– Látja, kedves barátom? – mutogatott lelkesen Henderson, miközben a zakóját porolta. – Az iktatási osztály már feldolgozta a kinevezésemet! Ez a szalag a sikeres életpályák sztrádája.
Az Antikvárius közelebb lépett a mozgatószerkezethez, s figyelte, amint a fejük felett épp egy „MR. HENDERSON” feliratú dosszié haladt át. A fémstempli lecsapott, ám a tintás nyomat nem az iratokra került, hanem a dosszié belsejébe zárt üres levegőt pecsételte meg, mielőtt a karton egy aprító garatba hullott volna.
A falon lévő sárgaréz számláló szerkezet halk kattanással lépett egyet előre.