121/2. A mechanikus prémium — A bélyegzett hatékonyság

A szikrázó irattári iram elérte a kritikus fordulatszámot. Henderson bal karja már olyan lendülettel pecsételte az elé sodródó íveket, hogy a papírlapok szinte megpörkölődtek a súrlódástól, míg az Antikvárius kisasszonyi precizitással, mégis veszedelmes tempóban adagolta a kartonokat a csőposta falánk nyílásába.
– Látja, Henderson? – lihegte az Antikvárius, miközben gépiesen helyére kattintott egy elszabadult fogaskereket. – A rendszer értékeli a túlórában nyújtott rugalmasságot. Ez a folyamatos önfeláldozás tiszta bürokratikus diadala!
Ekkor a mennyezeti sínrendszerből egy sárgaréz harang alakú alkatrész ereszkedett alá, és fémes, csengő hangon jelezte a normatíva túlteljesítését. A falból kitolódott egy újabb beépített szerkezet: egy súlyos, pneumatikus bélyegzőfej, amely gőzsziszegés kíséretében csapott le mindkettőjük vállára. A bélyegző fekete, olajos tintával egy-egy jelzést nyomott a szövetre, a felette lévő felirattal: Kiemelt Teljesítményű Erőforrás.
– Prémium! – kiáltott fel Henderson gyermeki lelkesedéssel, miközben vállízülete halkan megreccsent. – Megmondtam! Ez a hűség jutalma!
A padló csempéi azonban hirtelen hátrafele csúsztak. A lábuk alatti felület átadta a helyét egy fémsínen gördülő, acélráccsal elkerített befejtő kocsinak, amely azonnal reteszbe zárta a bokájukat. A sínpálya meredeken lefelé lejtett, a mélyből pedig sűrű gőzáramlat és egy távoli, nehéz fogaskerekekből áradó dübörgés csapott fel.