120/5. A szellőzőnyílás — A gördülékeny felderítés

A sárgaréz kerekű iktatókocsi csendes, vészjósló zümmögéssel nekilendült a csempézett padlón. Henderson és az Antikvárius komikus, párhuzamos léptekkel kényszerültek követni a járművet, miközben a bokájukra hurokként feszülő fémláncok minden zökkenőnél mélyen a nadrágszövetbe vágtak.
– Ne húzza már azt a nyomorult kocsit, Henderson! – csattant fel az Antikvárius, miközben görcsösen próbálta egyensúlyban tartani a tálcán heverő ívet. – Ha nem hozzuk meg az igazgatósági döntést, ez a gép egyszerűen behúz minket a szellőzőbe!
– Én húzom?! Maga lép túl gyorsan! – sziszegte Henderson dühösen, majd megragadta a tálcára készített sárgaréz töltőtollat. A nyomtatvány két opciója közül a selejtezett iratok elégetése tűnt az egyetlen logikus kompromisszumnak, így egy határozott mozdulattal behúzta az X-et a rubrikába.
A számláló gépies kattanással leállt. A kocsi megtorpant, pontosan a sötéten tátongó szellőzőnyílás pereménél. A láncok feszülése egy pillanatra meglazult, ám mielőtt lecsatolhatták volna magukat, a nyílás mélyéből kinyúló sárgaréz kar megragadta a kocsi tengelyét, és egyetlen zökkenéssel behúzta őket a csatorna sötétjébe.
A falakból fojtogató gőzsugár csapott ki, miközben az alagút mélyén apró, pirosan derengő kijelzők sora gyulladt ki.