120/1. Az első igazgatósági döntés — A koffeinmentes rabszolgaság

A rézcsőből érkező kapszula egy tompa, nedves cuppanással landolt a tölgyfa íróasztal ezüstözött tálcáján. Henderson, aki még mindig úgy szorította az aranyozott töltőtollat, mintha tőrt döfne egy láthatatlan könyvelőbe, dühösen csavarta le a fémkupakot. Egy finom, kék selyempapírra írt feljegyzés csúszott a tenyerébe.
– „Sürgős hivatali ügy” – olvasta fel az Antikvárius, miközben szemüvegét dühösen az orrára tolta. – „A hármas szektor gőznyomású kávéfőzőjének tisztítási protokollja. Kérjük, válasszanak a következő opciók közül: A) Azonnali vízkőtelenítés ecetsavval; B) A karbantartó teljes és visszavonhatatlan beolvasztása a kazánba.”
Henderson hitetlenkedve meredt a papírra. Az asztal lapjából ekkor két hatalmas, vörös rézgomb emelkedett ki. Az egyiken az „A”, a másikon a „B” betű díszelgett. Az automatizált iroda elvárta az új igazgatóságtól, hogy azonnal meghozza az első stratégiai döntését.
– Ez abszurd! – sziszegte az Antikvárius. – Nem fogok asszisztálni egy ember beolvasztásához egy kávéfőző miatt!
Dühében rácsapott az „A” gombra. A gépezet mélyén valami halkan megkordult, majd a mennyezeti papírfigurák egyszerre hördültek fel csalódottan a tapsolás helyett. A falon lévő egyik mutató azonnal balra lendült, a „Hatékonyság: Selejt” mező irányába, miközben a padlólapok alatt valami nehéz fogaskerék lassan elfordult.
A gép válaszul egy apró, fekete lakkdobozt tolt ki a tölgyfa lapjából. A doboz tetején egy lassan forgó, homokóra alakú rézkulcs fénylett, halkan kattogva minden egyes fordulattal.