118/2. A lekvárprés előlapja — A kalibrált állag

Henderson közelebb lépett a sziszegő hengerhez, és megérintette a rezes felületet. A nyolcfuratú elrendezés hajszálpontosan megegyezett azzal a mátrixszal, amellyel harmincegy éven át kategorizálta a műanyag gombokat az iktatóban.
– Szóval a gombgyár – suttogta, miközben ujjaival óvatlanul megpöckölte a gép oldalán kiálló szabályozókart. – Az nem termelés volt. Hanem minőségellenőrzés.
– Nyilvánvalóan – bólintott az Antikvárius, miközben egy hajtogatott méréstechnikai papírlapot húzott elő a kordbársony zakója belső zsebéből. – A Hivatal képtelen lett volna elviselni a sárgabaracktöltelék ingadozó sűrűségét. Az Ön gombleltárai valójában a sűrítmények folyási tényezőit modellezték. Minden egyes elkönyvelt nyolcfuratú tétel egy-egy hordó baracklekvár viszkozitási együtthatója volt.
Henderson megdörzsölte a halántékát. A gondolat, hogy egész eddigi szakmai pályafutása csupán egy ipari lekvárfőzde sűrítési táblázataként szolgált, meglepően megnyugtatóan hatott rá. A hivatali bürokrácia így végre visszakapta ésszerű, tésztaalapú rendjét.
A lekvárprés ekkor tompa, öblös hangot adott ki. A nyolcfuratú gombminta mögött finom fogaskerekek kezdtek forogni, s a nyomókar lassan hátrafele csúszott. A tölcsér aljából azonban nem lekvár, hanem egy vékony, ólomból öntött regiszterkártya bukkant elő, amely sziszegve hullott a porcukros tálcára.
A fejük feletti csőhálózatból fémesen derengő, ritmikus koccanás hallatszott.