117/8. A rézkupakú pergamen — A könyvelt nyersanyag

Az Antikvárius hosszú, vékony ujjaival óvatosan kiemelte a rézkupakú pergament a lassan döcögő futószalagcsészéből. A kupak apró szisszenéssel vált el a tekercstől, mintha évtizedes vákuumot engedett volna el.
– Vigyázat, Henderson – figyelmeztette halkan. – A hivatali pergamendokumentumok nem csupán szilárd anyagból állnak. Néha a bennük rejlő határozat maga a tészta.
Henderson megigazította szemüvegét, és közelebb hajolt. A kitekeredő, vastag papírlapon nem kézzel írott vagy nyomtatott betűk álltak, hanem finom dombornyomású gomblyukak sorakoztak, precíz geometriai elrendezésben.
– Ez egy könyvelési sablon – suttogta Henderson, miközben ujjaival végigtapintotta a papír lyukait. – Pontosan olyan, mint amilyeneket a gombgyárban használtunk a felesleges leltárkészlet leírására.
– Vagy – javította ki az Antikvárius, és nagyítójával a pergamen alsó szélét tanulmányozta – egy átsorolási parancs. Magát nem elbocsátották a gombgyárból, barátom. Magát elkönyvelték mint sütőipari nyersanyagot.
Henderson még válaszolni sem tudott a döbbenettől, amikor a futószalag váratlanul visszakapcsolt, és a csarnok túlsó végében egy nehéz, lekvárszagú gőzszelep csattant. A falon egy eddig rejtett, sárgaréz csőposta-nyílás fedele pattanva kinyílt, mély, ütemes szívóhangot kiadva magából.