117/1. A fekete üveggolyó — A kiszáradt szektor

Henderson reszkető ujjakkal nyúlt a fekete üveggolyóért. A hideg golyó szokatlanul nehéznek bizonyult, szinte bemélyítette a zöld posztót maga alatt. Az Antikvárius riadtan hátrált egy lépést, szorosan magára húzva viseltes kabátját, mintha a sötét üveggömb bármelyik pillanatban felrobbanhatna.
– Ez nem a sorkenés jelzése – suttogta az Antikvárius szaggatottan, miközben tekintetét a golyóra tapasztotta. – Amikor a golyó fekete, a gombgyárban nem a gépek kattogását kell elnyomni.
A zöld posztós asztal lapja alatt apró, sárgaréz számláló lépett működésbe, halk, ritmikus kattogással mérve az időt. Az üvegfal túloldalán a futószalag váratlanul megtorpant. A lenti könyvelők mozdulatlanná dermedtek a dohos kartonok felett, mintha egyetlen pillanat alatt fagyasztotta volna le őket a hivatali csend.
Henderson az aranyozott pecsétnyomót a zsebébe süllyesztette. A tenyerében pihenő fekete üveggolyó ekkor halk, mechanikus zümmögésbe kezdett.
– Mit jelent ez? – kérdezte Henderson feszülten, miközben a háta mögött a bőrfotel zajtalanul visszasüllyedt a padlóba.
– A kilences szektorban kiszáradt a kenőanyag – mutatóujja a falba süllyesztett keskeny szervizajtó felé bökött. – És ha ott megszűnik a siklás, a gombok dörzsölődni kezdenek. Azt pedig senki sem akarhatja.