116/4. A hivatali talpzsír — A regisztrált siklás

Henderson óvatosan benyúlt a fali fiókba. A bársonyos bélésen két vékony, szürke filckorong feküdt, mellettük egy apró tégely, amin precíz gépírással állt a felirat: Hivatali Talpzsír – Kizárólag dörzsölési veszteség kompenzálására.
– A szabályzat nem ismer kegyelmet – suttogta az Antikvárius, és biztatóan intett. – A Főrevizori Hivatalban a túl nagy ellenállás fegyelmi vétség. Kérem, kenje be a sarkát, mielőtt a padlózat regisztrálja a következő lépését!
Henderson kötelességtudóan engedelmeskedett. Letérdepelt a szegfűszegszagú gőzben, gondosan átdörzsölte cipője talpát a csillogó krámmal, majd a filckorongokat a sarkára tapasztotta. Amint felegyenesedett, a lába szinte súlytalanul, elhanyagolható súrlódással siklott meg a tölgyfaparkettán.
A fal mélyéről elégedett kattanás hallatszott. A mérőszerkezet visszahúzta a réznyílást, s a selyemtapéta mögötti falszakasz lassan kifordult a sarkából, feltárva egy lefelé vezető, sárgaréz korláttal szegélyezett csigalépcsőt.
A mélyből nem dohos levegő, hanem frissen élezett ceruzák és száradó bélyegzőtinta mámorító illata áradt fel. Egy távoli, mechanikus írógép egyenletes kopogása hívogatta őket a sötétben.