116/3. A résbe hullott üveggolyó — A regisztrált holtjáték

A zöld üveggolyó pontosan a szegélylécnél kialakított, szűk réznyílásban tűnt el. A tapéta mögül hirtelen felberregő szerkezet sűrű gőzt préselt ki a fal résein, melynek égett szegfűszegszaga betöltötte a szobát.
– Elszabadult a mérés – suttogta az Antikvárius, és megszorította kabátja hajtókáját. Lépteivel idegesen hátrált a dohos könyvespolcok felé. – A golyó az előző műszak elszámolatlan súrlódása volt. Ha leér a lenti fogaskerekekig, a hivatal azonnal visszaminősíti a munkakörét.
Henderson rémülten szorította magához a nehéz, sárgaréz pecsétnyomót. Még el sem kezdte az új tisztségét, de a láthatatlan gépezet máris mulasztással gyanúsította.
– Hol van a holtjáték? – kérdezte fojtott, szaggatott hangon, miközben a parketta vészjóslóan megvetemedett a talpa alatt. – Mit kell lepecsételnem?
A réznyílásból ekkor egy vékony, gépelt papírcsík türemkedett ki. Henderson reszkető ujjakkal kitépte a csatornából. A keskeny szalagon nem bonyolult mechanikai számítások álltak, hanem egyetlen rövid utasítás: „A Főrevizori Hivatal megállapította, hogy az Ön cipőtalpa túlságosan tapad.”
– Ez félreértés – motyogta az Antikvárius, bár szemeiben látszott a mély rettegés. – Nem a várost kell ellenőriznie… Ön maga gerjeszt a megengedettnél nagyobb ellenállást a rendszerben.
A selyemtapéta borítása ekkor hirtelen elvált a faltól, s mögötte egy apró, sárgaréz fogantyús fiók tolódott ki lassan a sötétből.