116/2. A csiszolt üveggolyó — A kijelölt félreértés

A réztölcsérből egy sötétzöld, polírozott üveggolyó gurult ki, majd halk koccanással megállt pontosan a tölgyfa asztal közepén. Belsejében egy apró, szárított légy szárnya derengett a derengő lámpafényben.
– Ez a hivatalos értesítés – mutatott a golyóra az Antikvárius meleg, biztató mosollyal. – A Főrevizori Hivatal végre elismerte a korábbi munkáját. A gombgyári könyvelés valójában álcázott felkészítés volt. Ön nem ruházati kellékeket iktatott, hanem a város apró, mechanikus súrlódásait regisztrálta.
Henderson hüvelykujjával óvatosan megérintette a hűvös üveggolyót. Ha közelebbről megnézte, a légy szárnyának erezetén apró, tintával írt számoszlopok rajzolódtak ki.
– Szóval a hiányzó gombok… azok valójában elmaradt döntések voltak? – kérdezte a férfi, s arca felragyogott a megkönnyebbüléstől. Mindig is sejtetni vélte, hogy kínos precizitása többre hivatott a szabászati kiegészítők egyszerű leltározásánál.
– Pontosan – bólintott elégedetten az Antikvárius, és felnyitotta az íróasztal oldalán lévő, rézpántos fiókot. – Ön mostantól az Első Osztályú Súrlódásellenőr. A feladata pofonegyszerű: ellenőrzi a fogaskerekek közötti holtjátékot. Nehogy a szerkezet túl simán működjön. A túl sima működés ugyanis gyanút kelt.
Egy nehéz, sárgaréz nyelű pecsétnyomót nyújtott át Hendersonnak. A férfi büszkén kihúzta magát, átvéve az igazgatósági szerszámot, ám abban a pillanatban az asztal alól hirtelen fémes kattanás hallatszott, és a zöld üveggolyó magától gurulni kezdett a selyemtapétás fal felé.