115/6. A sárgaréz periszkóp — A kijelölt alaprajz

A fiók lassan, méltóságteljes sziszegéssel gördült ki a pult alól, de odabent nem áporodott számlák vagy elfeledett kötelezvények lapultak. Egy apró, sárgarézzel borított periszkóp emelkedett ki a mélyéből, amely ruganyos fémcsuklókon hajladozva azonnal Henderson orra elé lendült.
A szerkezet végén lévő csiszolt lencse üveges közönyösséggel mérte végig a férfit. Egy halk, gépies kattanás kíséretében keskeny fénysugár pásztázta végig Henderson borostás állát, majd a periszkóp alatti nyílásból egy finoman perforált papírcsík türemkedett ki, mint egy türelmetlen, kiöltött nyelv.
– „Felderítési alany azonosítva: nem bejegyzett akadályozó tényező” – olvasta fel az Antikvárius, miközben óvatosan kitépte a még meleg cédulát. – Azt hiszem, Mr. Henderson, az eljárás mostantól önre is kiterjed.
Henderson fenyegetően megemelte a feszítővasat, de a periszkóp megvárta a gesztust, majd méltóságteljesen visszakanyarodott a dobozba. A fiók csattanva bezáródott, ám a pult lapján átvágott barázdákból finom, fehér fapor kezdett szivárogni, ami centiméterről centiméterre rajzolta ki a bolt pontos alaprajzát a sötét tölgyfán.
– Ez nem sima leltár – mormogta Henderson, miközben a pult szélére tapadó port méregette. – Ez a helyiség felmérése. És ha a vonalaknak hinni lehet, a hátsó fal mögött épp most töröltek el egy válaszfalat.
A bolt mélyén, a roskadozó enciklopédiák mögött tompa, ütemes kopogás szólalt meg, mintha egy láthatatlan mérnök koppintgatná végig a vakolatot.