115/4. A szegfűszeges cukorka — A felajánlott kompenzáció

Henderson visszahúzta a kezét, mintha a padlórést forró parázs borítaná. A szegfűszegszagú gőz lassankát elült, a ketyegés ritmusa pedig egyetlen csilingelő szisszenésbe torkollott. A küszöb melletti repedésből egy polírozott sárgaréz cső emelkedett ki csendesen, mint valami méltóságteljes periszkóp, majd halk kattanással kis tálcát billentett ki magából, melyen két darab papírba csomagolt mentolos cukorka pihent.
– Ez most egy kompenzációs csomag a várakozási időért? – hűlt el Henderson, és ingerülten meredt az apró édességekre. A feszítővasat most először engedte le a csípője mellől, bár a szemében még mindig ott izzott a veszteség feletti méreg.
– Ne nyúljon hozzá, Henderson! – förmedt rá az Antikvárius, és szigorúan a férfi kezére csapott. – Az igazgatóság nem ismerja a nagylelkűség fogalmát. Ez nyilvánvalóan egy altató hatású ízjavító, amellyel a hatodik polc szinteltolódásának jogellenességét próbálják elfedni.
Ekkor azonban a pulton fekvő csomag váratlanul meglendült. A spárga, amely eddig szorosan tartotta a barna csomagolópapírt, egyetlen száraz pattanással elnyíródott, mintha egy láthatatlan olló vágta volna el. A papír lehajlott, s a doboz belsejéből egy apró, sárgarézzel futtatott nyomda emelkedett ki, amely már mozgott is a pult felülete felé.