114/3. A kiosztott cédula — A kalkulált kellemetlenség

Henderson lehajolt, és két ujjával óvatosan kiemelte a friss papírcsíkot a tölcsér pereméből. A papír még meleg volt, és halvány szegfűszegszagot árasztott. A tintával nyomtatott betűk alatt egyetlen név állt precíz gót betűkkel, mellette a pontos időponttal: 10:14 – jobb cipőfűző elszakadása.
– Ez az öné, Mr. Henderson – állapította meg a keménykalapos férfi, miközben visszadugaszolta a műszerolajos üvegcsét. – A beosztás szerint tizenhat perc múlva esedékes. Amennyiben elmulasztja a botlást, a gőzvezeték a harmadik utcában megreped. Bízom benne, hogy tiszteletben tartja a városi infrastruktúrát.
Az Antikvárius átvette a cédulát, közelebbről szemügyre vette a papír vízjelét, amely egy parányi, szárnyas gémkapcsot ábrázolt. Henderson bosszúsan a cipőjére nézott, mintha a lábbeli máris összeesküvést szőne ellene.
– És mi történik, ha nem vagyok hajlandó elbotlani? – kérdezte kötekedő éllel.
A férfi a pult alsó fiókjából egy sárgult lajstromot húzott elő, és felütötte a megfelelő oldalt.
– Akkor a rendszer áttér a B-tervre: váratlan darázscsípés a bal fülcimpán. Higgye el, a cipőfűző jóval elegánsabb.
A szoba sarokpontján ekkor egy nehéz, öntöttvas felvonó rácsa csikordult meg, és a mélyből egy zöldesen világító, megcímzett boríték emelkedett fel.