113/6. A retesz mögötti nyílás — A bejegyzett várakozás

Henderson közelebb hajolt a feltárult rekeszhez. A csontból készült alkatrész nem tűnt régebbről itt felejtett apróságnak; simára kopott felületén finom, vöröses számsorok kanyarogtak, amelyek minden egyes kattanással újabb kombinációt mutattak.
– Ez nem szerepelt az üzemeltetési útmutatóban – jegyezte meg Henderson, s óvatosan megkocogtatta a mutatóujjával a fogaskerék peremét. – Vagy legalábbis a harmadik fejezet lábjegyzetéből kimaradt.
– A gyártási hibák korrigálása mindig mellékhatásokkal jár – válaszolta az Antikvárius anélkül, hogy felnézett volna a bőrkötésű regiszterből. A friss tintát gondosan megitatta a szárítópapírral. – Ha eltávolítjuk valakinek a téves illúzióit, a mechanika kénytelen a saját szerkezetéből pótolni a hiányzó feszültséget.
A pult mélyéből ekkor éles, gőzszisszenés kíséretében egy keskeny, sárgaréz cső emelkedett ki. A tetején nem tölcsér ült, hanem egyetlen apró, kiszáradt szegfűszegfej, amely pontosan úgy illeszkedett a használt lyukkártya helyére, mint egy zárszerkezetbe szorult kulcs.
Henderson megköszörülte a torkát, és a tekerőkarra pillantott.
– És mi a teendő, ha a gép maga kezdi követelni a korrekciót?
– Akkor nem korrigálunk tovább – mondta az Antikvárius, s a főkönyv üresen maradt következő sorára mutatott. – Hanem megvárjuk a következőt, aki kifizeti az árát.
A csigalépcső felől ekkor újabb nehéz, ritmikus léptek visszhangoztak.