113/3. A ketyegő doboz — A korrigált frekvencia

Az Antikvárius óvatosan a ketyegő doboz fölé hajolt, mire a szerkezet fedele halk kattanással kipattant. A belsejében nem finom fogaskerekek, hanem parányi, szárított tepertődarabkák keringtek egy áttetsző tengely körül.
– Úgy tűnik, az illúzió szorosan kötődik a vendég gasztronómiai elvárásaihoz – jegyezte meg az Antikvárius, és szemüvegét az orrára tolva áttanulmányozta a kék fény mellett villogó számlapot. – Ám a feszültség ingadozik. Hiányzik belőle a ropogósság.
Henderson nem teketóriázott. A szolgálati utasítás értelmében megragadta a hármas számú tekerőkart, amely egy vastag, rézből öntött hajtókar volt a műszerfal jobb szélén, és határozott mozdulattal kettőt tekert rajta jobbra.
A gép mélyéről nehéz, hidraulikus nyögés hallatszott. A páncélüvegre helyezett dobozka ketyegése felgyorsult, a tükörarcú vendég pedig meglepetten hátrahőkölt, ahogy a homorú felületen a tükörkép megváltozott. Henderson szigorú ábrázata helyett hirtelen a férfi saját tarkója jelent meg benne – mintha a tükör nem előre, hanem hátrafelé tekintene a téren és az időn át.
– A beállítás sikeres – jelentette ki Henderson szárazon, miközben leütötte a nikkelezett pecsétnyomót a kartonlapra. – Az ábránd korrigálva. A pogácsa állaga mostantól az Ön felelőssége.
A vendég udvariasan meghajolt, elvette a korrigált dobozt, majd habozás nélkül belépett a műszerfal melletti keskeny átjáróba. Ahogy eltűnt, a kék lámpa elaludt, s a csigalépcső tetején megszólalt egy éles, rézből készült csengő.