113/1. Az új műszak — A szolgálati utasítás

Henderson gyorsan áttekintette a műszerfalat, mintha legalábbis egy megszokott iratmegsemmisítő kezelési útmutatóját keresné. Ha már az iktatókönyv ügyeletesekké nyilvánította őket, a legésszerűbb lépésnek az látszott, hogy szigorúan betartják a szolgálati szabályzatot.
– Úgy tűnik, a kávészünetünket elhalasztották – állapította meg az Antikvárius szárazon, miközben óvatosan lapozott egyet a pulton heverő, sárgaréz szegélyű szervizkönyvben. – A harmadik cikkely értelmében a szolgálattevő köteles a vendégek közeledtére megnyomni a zöld jelzésű kart, különben az elmaradt bevételt a saját fizetéséből vonják le.
Henderson nem teketázott. Erélyes mozdulattal lehúzta a kart. A csempézett fal mögött hidraulikus szivattyú horkant fel, s a sötét csigalépcső felől hűvös, áporodott szagú huzat csapott be, amely bizarr módon frissen sült tepertős pogácsa aromáját hordozta. A páncélüveg mögötti bábuk hajszálpontosan egyszerre hajtották le porcelánfejüket, mintha a szünet végére várnának.
– Végső soron ez egy mintaszerű intézmény – állapította meg Henderson, és elégedetten igazította meg a zakóját. – A közönség csendes, a szellőzés pedig kifogástalan.
A csigalépcső legalsó fokán ekkor felbukkant egy sárga félcipő orra. A pult közepén lévő rézrés halk kattanással egy viaszpecsétes borítékot dobozolt ki.