111/3. A hidraulikus lépcsőfok — A súlyozott alászállás

A süppedő lépcsőfok nem riasztotta vissza a látogatót; ellenkezőleg, a férfi elismerő csettintéssel nyugtázta a mozgómechanizmust. Meggyőződése volt, hogy egy különösen elmés, viktoriánus stílusú süllyesztővel áll szemben, amely a hivatalos ügyfélfogadás kényelmét hivatott szolgálni. Amikor a lépcső újabb tíz centit zökkent lefelé, higgadtan előhúzta az aranyozott töltőtollát, és a korlátba kapaszkodva felkészült a gördülékeny alászállásra.
Odalent, a 000/B szoba nyirkos homályában Henderson és az Antikvárius a csigalépcső tartóoszlopát feszítették egy korhadt gerendával. Henderson arca rikítóvörösre váltott a megfeszüléstől, míg az Antikvárius gépiesen imádkozott a főkönyvi egyenlegek védőszentjéhez. Minden egyes lépés, amit a gyanútlan látogató odafent megtett, mázsás súlyként nehezedett a mechanizmusra, és a mennyezeti dohos vakolat záporozva hullott a lenti elszámolási fogaskerekekre.
– Kiváló hidraulika! – kiáltott le a férfi a sötétbe, abban a szent hitben, hogy az elfojtott nyögések a pneumatikus csőposta természetes üzemi zajai. Kényelmesen rátámaszkodott a korlátra, és írni kezdett a lebegő átvételi elismervényre.
A pulton heverő főkönyv ekkor hirtelen lapozott egyet. Nem a szél fújta: az alagsori tengelyek kattanása nyomán a lap szélén egy teljesen új, negatív előjelű tétel jelent meg. A mennyezet gerendája megreccsent, a süllyesztő pedig hirtelen megállt félúton, pont a dohos homály határán. A látogató mosolyogva nézett körül a félhomályos nyílásban, és várakozón megköszörülte a torkát.